A Magyar-Vietnami Kultúráért Kulturális Alapítvány (MVKKA) által is támogatott (tíz fős) Magyar Csapat utazott nem régen a dél-vietnami Vung Tauba, hogy részvegyen a Kulturális és Gasztronómiai Fesztiválon ( angolul World Food Festival), és ott hatalmas sikert aratott, hogy sok vietnaminak (és természetesen az utazó magyaroknak is) egy életre szóló élményt és barátságot jelentett az a pár nap (2010. júl. 21&25.). A csapat programjában volt: Halászlé, marhapörk főzése, lángos sütése, szalma- és csuhajfonás, népzenei és néptáncok bemutatása. Különösen a lángos nagy sikert aratott vietnamiak körében, szinte tüntettek a lángosért a magyar standnál. Négy nap alatt majdnem négy mázsa lisztet kellet gyúrnia Toporné Keszeg Tündének - a főszakácsnak és a csapatvezetőnek - és a konyha csapatának (Szabó László, Topor Sándor, Topor Tünde), mégis azt panaszolták nekik, hogy miért nem főztek az egész Vung Taunak (mellesleg csaknem négyszázezer látogatója volt a Fesztiválnak). - Megtették volna, ha meghívtátok volna a fél Monort! - gondoltam én. Egy másik fronton sem maradt el a tülekedés a szalmafonó Kati néni (Huszárovics Antalné) körül, szinte mindenki akart egy kis magyar ajándékot...a "magyar" szalmából. A harmadik front a népzenei és néptánc volt.

Itt a ritmus, a vidámság, és a boldogság átragadt a nézőkre, és a tekerőlant (Mózes Csaba) és az ostorcsapás (a bőrős Bajzát Miklós) volt a csodálatos kíséret, a csapat arcát pedig Papp Kata képviselte (egyébként csuhajfonó egyben). Amikor Laza István és Vámos Éva szerelmes táncot mutatott be a színpadon, az egyik mellettem álló vietnami azt mondta a feleségének (természetesen vietnamiul), hogy nézzen oda, hogy milyen boldogok azok a magyarok, amikor táncolnak. - Igen, azt látom én is - gondoltam magamban. De azóta is foglalkoztatott az a gondolat, hogy vajon azért olyan boldogok, mert táncolnak, vagy azért táncolnak, mert olyan boldogok? És a végén mintha rájöttem volna e titok nyitjára, hogy mert ők Magyarország szeretetét, magyar emberek szívét vitték Vietnamba, hogy egy lépéssel közelebb kerüljön egymáshoz ez a két nemzet. Aki ott volt, és látta őket, biztosan rájött arra, hogy bizony a szeretetnek nincs határa. És ez a szeretet a kis ember szeretete, amely mindig csak a szívből jövő, s amelyet nem lehet színelni és hazudni, ők csak a saját magukat adták elő, és az volt az óriás.

A fesztivál sikere meggyőzött minket arról, hogy helyes volt az a törekvés, hogy vietnami és magyar kisembereket is megérdemelnének arra, hogy időnként találkozhassanak!

A Fesztiválról bővebben olvasható Bencsik Andrea blogján, és több képe látható A Google picasaweb albumunkban D. Varga Tamás fotóművész jóvoltából.

Trinh Quang Thang

Vietnam - a felszálló sárkány országa címén jelent meg könyv nem régen a Kossuth kiadó gondozásában. Nagyon sok hasznos tudnivaló és tanács található benne, különösen azoknak, akik Vietnamba készülnének, sőt a könyv olvasása után talán kedvet kapnnának arra, hogy belevágjanak egy tejesen új, csodálatos, de ezúttal már nem annyira ismeretlen Vietnamba. Erről a Kossuth rádióban is volt egy bővebb beszélgetés a könyv szerzőivel.

MVKKA

Már ötödik alkalommal szervezte e szeretetünnepet Borzsák Endre Hagyományőrző Egyesület, idén is, Monoron. Mint egyik ismerősünk barátunk Laza István - e rendezvény főszervezője - mondta, hogy a néptánc ne legyen csak túl koreografált színpadi valami, hanem az utcai embereké is, és milyen igaza lett. A rendezvényről (néptáncokról) néhány videót készítettünk és azok az www.youtube.com/user/patamcsui csatornán megtekinthetők.

MVKKA