A szerzőről
A szerzőről
Szeretném, ha a harminc éves álom valóra válna
Miért nem írok már valamit magyarul?
Harminc éve motoszkált bennem ez a kérdés. Nem mondom, hogy időnként eszembe jutott, de biztos vagyok abban, hogy tudat alatt létezett az a vágy, vagy inkább az a késztetés, amely a célra irányított. Most, azután, hogy az első kötetet sikerült megírnom, merném azt kérdezni, hogy Úristen, mi az, hogy lehetetlen?
1958-ban születtem Vietnamban, pontosabban Cuong Son községben, Luc Nam járásban, Bac Giang megyében. Négyen vagyunk testvérek, s én vagyok a legidősebb a családban. Mint a legtöbb hasonló korú gyermeknek nekünk is nagyon nehéz gyermekkorunk volt. A háború nem kímélt senkit, s állandó félelemben és nélkülözésben nőttünk fel. De szerencsére örököltem a családtól a szüntelenül tanulni akarást, s bár egy vidéki iskolában alig kaptunk segítséget (hiányoztak tankönyvek, jó tanárok), mégis sikerültek az egyetemi felvételi vizsgáim, és ennek eredményeképpen ösztöndíjasként Magyarországra küldtek tanulni 1976-ban, s 1982-ben vegyészmérnökként végeztem a Veszprémi Vegyipari Egyetemen (jelenleg Pannon Egyetem). Utána hazamentem, s kilenc évig a Vietnami Tudományos Kutató Központban dolgoztam anyagkutató mérnökként. 1991-ben kerültem vissza Magyarországra továbbképzésre, s azóta Budapesten lakom. A feleségem is vietnámi, a Hanoi Zeneakadémián végzett, s Dan Tranh hangszeren játszik. Van egy 18 éves fiam (a Corvinuson tanul) és egy 12 éves kislányom.
A patamcsui kolostor titkai ötletére az egyik álmomban jöttem rá, körülbelül három évvel ezelőtt. Azt láttam, hogy üldöznek, és csak futok-futok előre, vagy inkább csak próbálok menekülni, de egyre közelednek hozzám. Azután hirtelen egy hegy tetején találtam magam: lent mély szakadék tántorgott, mögöttem csak füst és kiégett föld. Arra gondoltam, hogy itt a vég, már nincs menekvés. És akkor láttam egy kolostort, amely előjött a szemmiből, de az ajtaja zárva volt, s képtelen voltam utat találni befelé. És akkor felébredtem. Sokáig azon gondolkodtam, hogy mit jelent nekem, mit akart üzenni nekem az az álom. Így jött létre a regényírás ötlete.
Majdnem két évig tartottam titokban a könyv írását. Általában este 10 óra után szoktam írni, mert csak akkor értem rá és amikor mindenki aludt már. Talán feleségem azt gondolta volna, hogy valakivel chatoltam akkor. Én magam sem voltam biztos abban, hogy abból könyv lesz. Körülbelül egy éve láttam, hogy igenis be tudom fejezni a könyvet. Csak akkor beszéltem a feleségemnek a könyvről, aki azt találta mondani, hogy bolond vagyok, mert az írásra adtam a fejemet. Hát így volt. És végtelen boldog vagyok, hogy a könyv elkészült, de főleg csak azért, hogy ezzel be tudnám vállalni Egyed László magyartanárom harminc éves óhaját, hogy írjak már valamit magyarul, és hálás vagyok mindenért és mindenkiért, ami és aki közvetve vagy közvetlenül ebben segített. De ez csak az első kötet volt, hozzá még további kettőt szeretnék írni, mert ezzel is szeretném betartatni az általam nagyra értékelt törvényt, az élet hármasságát, mert a tudás, az erkölcs és a jó szerencse óhatatlanul kell a boldog és értelmes élethez.
Hanoi, 2009. november 15. Trinh Quang Thang
- Könyv vásárlása esetén postaköltséget nem számítunk fel !
-Amennyiben Ön még nem rendelkezik PAYPAL számlával, úgy itt egyszerűen regisztrálhat.
